Bankszámlaszámunk: 14100392-94431349-01000008 (Sberbank)
Címlap Archívum

In memoriam Vaszary Béla (1944-2016)

 

Ismét egy csillaggal lett több az égen, életének 72. évében váratlanul elhunyt Vaszary Béla, az Országos Mentőszolgálat nyugalmazott mentőtisztje, a Központi Irányító Csoport egykori vezetője.

A fővárosi Szent István Gimnázium végzőseként, majd mentőápolóként is orvosnak készült, ám hiába tett meg mindent terve megvalósításának érdekében; a felvételi vizsgákon három alkalommal is maximális pontszámot teljesítő fiatalember mégsem lehetett az egyetem polgára. Édesapja „múltja” miatt nem bocsátott meg neki a hatalom, aki a második világháború idején zászlósként szolgált, majd az utolsó napok összecsapásaiban a felvidéki Rozsnyónál elesett. Az igazságtalan eljárás ellenére sem adta fel, mert a Mentőszolgálatot választva közel két emberöltőn keresztül, 43 éven szolgálta szeretett hivatását, a mentést. 1964 őszén, húsz éves korában lépett be az Országos Mentőszolgálat kötelékébe, ahol a Kispesti, majd a Központi Mentőállomáson nagy energiával, tettvággyal látta el kivonuló szolgálatát és haladt előre a szakmai ranglétrán; 1967-ben mentőápolói szakképesítést szerzett, majd nem sokkal később a Bencze Béla főigazgató és Gábor Aurél tudományos főmunkatárs által a Mentőszolgálatnál iskolarendszeren kívüli formában indított mentőtiszti tanfolyam hallgatójaként folytathatta tanulmányait. A köznyelv által “Barakk Egyetemként” emlegetett oktatási egységnek hallgatójává válni a maga korában nagyon komoly szakmai elismerésnek számított, a jelentkezők a felvételi eljárás során az orvostudományi egyetemmel közel megegyező felvételi vizsgát tettek a főigazgató vezette vizsgabizottság előtt. Tanulmányinak sikeres befejeztével 1972-ben szerzett mentőtiszti szakképesítést. Később, az 1975-ben akkreditált Egészségügyi Főiskolán különbözeti vizsgáit letéve szerzett mentőtiszti diplomát 1980-ban. Az 1960-as évek végétől kivonuló szolgálata mellett először segédirányítója, majd irányítója, mentésvezetője, s jó ideig vezetője volt a Központi Irányító Csoportnak. Kiváló kommunikációs képessége, városismerete, szervezőképessége, precíz, tárgyilagos hozzáállása kortársai közül is kiemelkedő mentésirányítóvá tette, korának egyik elismert, meghatározó szakembere volt, aki széleskörű elismerést és tekintélyt vívott ki magának a környezetéből.

Mindezen túl az 1990-ben alapított Mentőtiszti Kamara egyik alapítója és titkára (ma Magyar Mentőtiszti Egyesület), majd a szintén politikai rendszerváltozás idején induló Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat lelkes támogatója volt.

Művészetek iránt fogékony alkata korán a könyvek, hangszerek, majd az általa mindvégig csodált filmek világába vezette. Amatőr zenészként beat zenekarok zongoristájaként lépett fel a legendás fővárosi Metró Klubban, majd az 1970-es évek végétől nyugállományba vonulásáig egészségügyi biztosítóként mozgóőrségeket vállalt számos hazai és nemzetközi filmes produkció helyszínén. A sok-sok alkotás közül is talán a legismertebb, mely a személyéhez volt köthető, a tizenkét éven át a Markó utcai Központi Mentőállomáson is forgatott Szomszédok c. filmsorozat volt, melynek mentőkkel kapcsolatos epizódjait nemegyszer Ő maga állította össze. Igyekezett a mentők társadalmi szerepének kiemelésén, népszerűsítésén túl napi gondjaiknak, és az aktualitásoknak is szerepet adva még szélesebb körben bemutatni mindennapjaikat.

Helytállásáért, szorgalmáért a Mentőszolgálat több alkalommal is elismerésben részesítette; 1987-ben 25 éves jubileumi hűségjutalomban, 1992-ben főigazgatói dicséretben, 1998-ban a Mentőszolgálat alapításának 50. évfordulóján Orovecz Béla Emlékérem, 2005-ben pedig negyven éves szolgálati jogviszonyáért Kresz Géza Emlékérem kitüntetésben részesült.

 

Szeretettel és köszönettel búcsúzunk Tőled, mindig köztünk maradsz. Nyugodjál békében!

 

Debrődi Gábor

Kresz Géza Mentőmúzeum

Utoljára frissítve (2016 augusztus 23., kedd 21:06)